A méz az emberi egészség egyik legfontosabb élelmiszere. A méz fontos forrása az emberi testnek. Ezért a méz minőségének fenntartása mind a termelők, mind a közvetítő vállalkozások fő feladata. Napjainkban hazai és külföldi szabványok alakultak ki ebben az irányban. Mindkét szabványnak és jogszabályoknak való megfelelés minden vállalkozás számára szükséges. Az élelmiszer-laboratóriumokban végzett vizsgálatokkal és elemzésekkel határozzák meg, hogy a gyártott és értékesített méznek van-e ezek a jellemzői.

Ezek az élelmiszer-laboratóriumokban végzett vizsgálatok és elemzések azért fontosak, hogy meghatározzák, hogy a termelési vállalatok termelnek-e a szabványoknak és a jogszabályoknak megfelelően, másrészt fontos meghatározni, hogy a méz címkéjén leírt kritériumokat a gyártás után követték-e.

Mi a méz?

A 2011-ben az Élelmiszerügyi, Mezőgazdasági és Állattenyésztési Minisztérium által kiadott török ​​élelmiszer-kódex-rendelet tartalmazza az élelmiszer- és élelmiszerrel érintkező anyagok, a vegyi gyógyszeripari maradékok, az élelmiszer-adalékanyagok és az aromaanyagok minimális műszaki és higiéniai követelményeit, valamint a csomagolást, a címkézést, a mintavételt, elemzési módszerek, szállítás és tárolás.

E szabályok alapján a török ​​élelmiszer-kódexben (2012 / 2012 közlemény) a mézről szóló közleményt közzétették az 58-ban. E közlemény célja, hogy megmagyarázza azokat a tulajdonságokat, amelyeket a méznek a méz gyártásában, előkészítésében, feldolgozásában, tárolásában, szállításában és bemutatásában megfelelő módszerekkel kell rendelkeznie.

Ezekben a jogszabályokban a méz az alábbiak szerint kerül meghatározásra: a méz a mézelő méhek által termelt természetes termék, amely a növények élő részeiben található növényi nektárokat és szekréciókat képezi, a méhet a benne lévő anyagokkal kombinálva, szerkezetének megváltoztatásával, a víztartalom csökkentésével és méhsejtben történő tárolásával. Egyszerűen fogalmazva, a méhek vesznek és lenyelik a nektárt a gyümölcs rügyekből és virágokból. Ezután a nektárt összekeverik a gyomorban lévő enzimmel, hogy kémiailag megváltoztassák. Aztán felhalmozódnak a fésűbe. Ezeket a méhsejteket a méhek is termelik. A mézgyártók azonban kész fésűket használnak fel a folyamat felgyorsítására.

A méz főbb jellemzői a következők:

• A szín fehér és sötétbarna színű lehet
• Folyadék, de viszkózus, azaz folyékony
• Részlegesen vagy teljesen kristályosítható
• Az íz és az aroma a kapott forrástól és a kapott növényfajtól függ

A minőségi méz mindig rendszeresen kristályosodik. Ez nem változtatja meg a méz feeder tulajdonságát. Ha a víz vagy cukor mennyisége a méz összetételében magas, laza kristályosodás következik be.

Fontos pontok a méz tesztelésében és elemzésében

A méz összetételét befolyásoló fő tényezők:

• A méz szezonja
• Melyek a növények nektárt gyűjtenek
• A méz éghajlati viszonyai

A mézes vizsgálatok és elemzések szintén ebben az irányban történnek. A méz összetevői:

• Víz: A méz kevesebb vizet tartalmaz, mint az 20.
• Szénhidrátok: A méz fruktózt és glükózt tartalmaz a cukor százalékában az 70-80 között.
• Ásványi anyagok: A méz legfontosabb ásványi anyagai a kalcium, a kálium és a foszfor.
• Aminosavak: Az 100 gramm tartalmaz 40-100 mg aminosavakat.
• Egyéb savak: A méz szerves savakat, például hangyasavat, almasavat, tejsavat és citromsavat tartalmaz az 10-on. A méz egyedi szagát alkotják.
• Enzimek: A mézben leggyakoribb enzim az invertáz. Ez az enzim, amely a nektárt mézké alakítja.
• Vitaminok: B, C, E és K vitaminok mézben.

Általában a méz a forrás szerint kétféle:

• Virág vagy nektár méz közvetlenül a növény virágaiban található nektárból készül.
• A szekréciós méz a növények szekréciójából vagy a növényeken élő rovarok váladékából származik.

A mézvizsgálatokban keresett jellemzők:

• Legmagasabb nedvességtartalom (20 százalék mindkét mézfajban)
• Legnagyobb mennyiségű szacharóz (100-5 gramm virágméz grammjára, 15-5 gramm szekréciós mézenként)
• A legkisebb mennyiségű fruktóz és glükóz (100 gramm virágmézben 60 gramm, 45 gramm szekréciós mézben)
• Legnagyobb mennyiségű vízben oldhatatlan anyag (100 gramm grammonként mindkét mézfajnál)
• Legmagasabb szabad savasság (50 meq kilogrammonként mindkét mézfajnál)
• A legalacsonyabb diasztázák száma (8 mindkét mézfajban)
• Legnagyobb mennyiségű HMF (hidroxi-metil-furfurol) (40 mg / kg mindkét mézfajnál)
• A legalacsonyabb prolintartalom (180 mg / kg mindkét mézfaj esetében)
• Legnagyobb mennyiségű naftalin (10 ppb kilogrammonként mindkét mézfajban)

A mézelemzés főként három fő fejezetben történik:

• A nedvességtartalom meghatározása. A méz nedvességtartalmának meghatározása azon alapelven alapul, hogy a nedvességtartalmat a fénytörésmutató segítségével határozzuk meg. Ezt az arányt refraktométerrel mérjük.

• A HMF (hidroxi-metil-furfurol) meghatározása. Ha a mézet magas hőmérsékleten hevítik, vagy hosszú időn belül rossz körülmények között tárolják, csökken a táplálkozási értékek és nő a HMF (hidroximetil furfurol). Ez nem kívánatos. Ehhez a mézben lévő HMF mennyiségének meghatározása történik.
• A dextrin tartalom meghatározása. Az elemzés célja annak megállapítása, hogy a méz bármilyen módon csalárd. Ha a vizsgálati eredmény sárga-barna színű a csőben, ebben a mézben nincs trükk.

Üzemünkben a részletes mézteszteket és elemzéseket pártatlanul és függetlenül végzik a szakértők.