Az Európai Unióban a közös piac létrehozásának ötletének első lépése az 1957-ben aláírt Római Megállapodás. Az ezzel a megállapodással kezdődő folyamatban Európa arra törekedett, hogy egységes piac legyen, és erőfeszítéseket tettek a vonatkozó jogszabályok harmonizálására az akadályok megszüntetése érdekében az áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében.

Ebben a folyamatban elfogadták az 1969 klasszikus megközelítését, az új megközelítést az 1985-ben, az általános megközelítést az 1989-ben és a moduláris megközelítést az 1989-ben.

Az 1985-ban bevezetett új megközelítés elvek jelentősen megerősítették a szabványosítási erőfeszítéseket az Európai Unió országaiban. A szabványosítási tanulmányokkal összehangolandó jogi rendelkezéseket megkönnyítették. Ezenkívül a szabványok az emberi egészséget és biztonságot, a fogyasztóvédelmet és különösen a természeti környezet védelmét korlátozzák.

Az új megközelítést, az átfogó megközelítést és a moduláris megközelítést követő években a szabványok (harmonizált szabványok), a megfelelőségértékelési tanulmányok és a CE megfelelőségi jelölés harmonizációját alkalmazták.

A következő két szervezet felelős a harmonizált szabványok szabályozásáért:

• CEN (Európai Szabványügyi Bizottság)
• CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság)

A CE a Conformité Européenne rövidítése, ami a francia európai normáknak való megfelelést jelenti. E CE-jelölés főbb jellemzői, amelyeket a gyártók bizonyos feltételek mellett az Európai Unió országaiban szabadon forgalmazandó termékekre helyeznek, a következők:

• A CE-jelölés azt jelzi, hogy a termékek megfelelnek bizonyos egészségügyi és biztonsági feltételeknek, valamint a fogyasztói és környezetvédelmi követelményeknek.
• A CE-jelölés nem jelzi, hogy ezek a termékek minősége. Mindazonáltal általános megközelítésének köszönhetően ezek a rúnák nem tekinthetők rossz minőségűnek.
• A CE-jelölés azt jelzi, hogy a gyártó eleget tesz az Európai Unió irányelveinek és a helyi előírásoknak.
• A CE-jelölés azt is jelzi, hogy az vonatkozik az Európai Unió direktíváiban és a helyi előírásokban előírt megfelelőségértékelési eljárásokra.
• Ezért a CE-jelöléssel ellátott termékeknek joguk van az Európai Unió országaiban a szabad mozgáshoz, és ezt nem lehet megakadályozni, és semmilyen korlátozás nem alkalmazható.
• A gyártó felelős a termékek CE-jelöléséért. Ha azonban a gyártó vagy képviselője az Európai Unión kívül van, ez a felelősség az importőr feladata.

Az új megközelítésről szóló irányelvek azon alapulnak, hogy a CE-jelölés a termékekre kerül. Az alacsony kockázatú termékek esetében a gyártó a megfelelőségi nyilatkozatnak megfelelően elhelyezheti a CE-jelölést a terméken. Ahhoz azonban, hogy a CE-jelölést magas kockázatú termékekre lehessen helyezni, a bejelentett szervezeteknek meg kell felelniük a megfelelőségértékelésnek. A megfelelőségértékelő testületek hivatalos vagy magánszervezetek, amelyek erre a célra működnek.

Az 2011-ben az Európai Parlament közzétette az 305 / 2011 / EU építési anyagokról szóló irányelvet. Ez a rendelet az építőanyagok tanúsításának alapját képezi, és az 2013-tól kezdve az építőanyagok tanúsítása kötelező.

A Környezetvédelmi és Urbanizációs Minisztérium is közzétette az 2013-ben az Építőanyag-rendeletet (305 / 2011 / AB). Ez a szabályozás szabályozza a CE-jelölés ezen anyagokhoz való rögzítésének tulajdonságait, teljesítmény-nyilatkozatait és elveit. E rendeletnek megfelelően a CE-jelölés kötelező az építőanyagok ajtóira és ablakaira.

Az ajtókon és ablakokon a CE-jelölés szabványa a következő: TS EN 14351-1: 2006 + A2 Ablakok és ajtók - Termékszabvány, teljesítményjellemzők - 1 rész: A gyalogos átjáróhoz alkalmas ablakok és kész ajtók.

Cégünk CE-jelölésteszteket végez az ajtókon és ablakokon részletesen, erős technológiai infrastruktúrával és személyzettel.