A hajlítási tesztek során deformáció lép fel a vizsgált anyag középpontjában, és a hajlító erő konkáv felületet vagy hajlást okoz törés következtében. A hajlítási teszteket általában az anyag rugalmasságának vagy törésállóságának meghatározására végzik. Ezen tesztek során az anyagot egy bizonyos formára alakítják. A tesztminta középpontján erőt alkalmaznak, hogy konkáv felületet képezzenek, amelynek görbületi sugara az alapul szolgáló standard szerint kerül meghatározásra. A hajlítási tesztek különböző ágazatokban ugyanolyan gyakoriak, mint a szakítóteszt, a kompressziós vizsgálat és a fáradtságteszt.
Az anyag hajlítási tesztje lehetővé teszi az anyag rugalmasságának, hajlítószilárdságának, törési szilárdságának és törésállóságának meghatározását. Ezek a tulajdonságok mutatják az anyag viselkedését nyomás alatt. A nyomás alatt hibás anyagok nemkívánatos következményeket okozhatnak a jövőben. Például bármilyen építési folyamatban a hajlító erővel terhelt gömb alakú anyagok használata mindig kockázatot jelent. Ha egy anyag elfordul vagy teljesen eltörik egy csavarási próba során három vagy négy ponton, akkor elkerülhetetlen, hogy ez az anyag katasztrófát okozjon bármilyen konstrukcióban.
A gyakorlatban különféle hajlítási tesztek vannak fejlett laboratóriumokban. Ezek egyike az irányított csavarodási teszt. A vizsgálandó mintát vízszintesen helyezzük el a két támasz mentén, majd erőt alkalmazunk a középponton, amely deformálja a mintát U alakban. A hajlítási teszt félig irányított csavarási teszt. E vizsgálat során a minta középpontját szögben vagy belső sugárban meghajlítják. A hajlítás harmadik módja a szabad csavaráspróba. Itt a minta végeit egymáshoz nyomják, de maga a csavarás nem hat erre. Végül egy újabb csavarási teszt egy általános törési szilárdsági teszt. Ezt a vizsgálati módszert az American Testing and Materials Organisation (ASTM) által kidolgozott ASTM E399 szabvány írja le (ASTM E399 - 17 szabványos vizsgálati módszer a fém alapanyagok lineáris-elasztikus sík-szakító törés-szilárdságára). Ezen általánosan alkalmazott vizsgálat során hárompontos hajlítóarmatúrát alkalmaznak a középpont erőének az ellenkező felületre törés nélküli alkalmazásához, és meghatározzák a középpont alatt meghatározott repedés által elért legnagyobb értéket.
Általában a hajlítási teszteket fémeken vagy fémes anyagokon hajtják végre. Ugyanakkor más anyagokat is, amelyek plasztikus deformációnak lehet kitéve, például polimereket és műanyagokat is alkalmazhatjuk erre a tesztre. Az ilyen anyagok bármilyen alakúak lehetnek, de a hajlítási próbának alávetett anyagok többnyire lemezek, csíkok, rudak, bevonatok és csövek. A hajlító próbagépeket általában elfogadható rugalmasságú anyagokban használják.
A hajlítási teszteket hegesztéshez is használják. E vizsgálatok célja annak biztosítása, hogy a hegesztést megfelelően hegeszteni kell az nemesfémhez, és megmutatni, mennyire ellenálló a hegesztés a hajlító igénybevételekkel szemben. Ilyen módon biztosított, hogy a hegesztés nem tartalmaz olyan hibát, amely nyomás alatt meghibásodást okozhat. A vizsgálat során a hegesztési minta deformálódik a hajlítási teszt irányításával, hogy olyan „U” -ot képezzen, amely mind a külső felületen lévő anyagot kihúzza mind a húzóerőnek, mind az anyag külső felületén lévő nyomóerőnek. Ha a hegesztési varratok nem mutatnak repedést, akkor a hegesztés elfogadható minőségű.
Az EUROLAB hajlítási tesztelési szolgáltatásokat is kínál laboratóriumi szolgáltatások széles körében. E teszteknek köszönhetően a vállalkozások hatékonyabb, nagy teljesítményű és minőségi tesztelési szolgáltatásokat kapnak, és biztonságos, gyors és megszakítás nélküli szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek.
A laboratóriumi szolgáltatások körén belül nyújtott hajlítási teszt szolgáltatások mellett az EUROLAB egyéb tesztelési szolgáltatásokat is nyújt.