Rugalmassági hajlító erőkifejezések

Rugalmassági hajlítási szilárdsági teszt

A hajlítószilárdság az anyag azon képessége, hogy ellenálljon a terhelés alatti deformációnak. Azoknál az anyagoknál, amelyek jelentősen deformálódtak, de nem törnek meg, jellemzően a terhelés hajlítószilárdsága vagy hajlítási hozama határozza meg a külső felület 5% deformációjával / feszültségével mért hozamban. A tesztsugár nyomás alatt van a konkáv felületre és a konvex felületre húzott feszültségre.

Hasonló vizsgálat a SO-rendszer hajlítószilárdságának mérésére ISO 178. Az ASTM D790 és az ISO 178 tesztekben megadott értékek ritkán különböznek jelentősen az anyagválasztás korai szakaszában. Ezek a tesztek az anyag hajlítási modulusának mérésére szolgáló eljárást is biztosítják (a húzófeszültséghez viszonyított arány a szakító deformációban).

Az alábbi táblázat az egyes töltött és töltetlen polimerek átlagos hajlítási erősségeit és hajlítási modulus értékeit mutatja. Ezek az értékek a keménység mértéke; a rugalmas anyagok, mint például az elasztomerek alacsonyabb értékekkel rendelkeznek, mint a szálerősítésű mérnöki polimerek, amelyeket fém szubsztituensként használnak, mint például poliimideket vagy acetálokat.

Polimer Tipikus hajlítószilárdság és hajlítómodul

Polimer típus

Rugalmasság (MPa)

Flexural modul (GPa)

ABS

75

2.5

ABS +% 30 üvegszál

120

7

Acetál kopolimer

85

2.5

Acetál kopolimer + 30 üvegszál

150

7.5

akril

100

3

Nylon 6

85

2.3

Poliamidimid

175

5

polikarbonát

90

2.3

Polietilén, MDPE

40

0.7

Polietilén-tereftalát (PET)

80

1

polimidek

140

3

Poliimid + üvegszál

270

12

polipropilén

40

1.5

polisztirol

70

2.5


A jobb minőségű műanyag általában rugalmasabb.

Nincs szabványos érték minden típusú műanyag számára.

Az alább felsorolt ​​négy teszt alkalmas ezeknek a gyantáknak és a műanyagra való rugalmasságának összehasonlítására.

  1. Ütésvizsgálat: egy műanyag eszközzel megverték. Ez a teszt megmutatja, milyen kemény a műanyag. A nagyobb keménység azt jelenti, hogy a zor nehezebb megtörni.

Általában ebből a tesztből azt is elmondhatjuk, hogy szakadás vagy törés előtt meghosszabbodik-e. Speciális alkalmazások esetén ez a tesztelés fontos jellemzője.

  1. Fáradtságvizsgálat: A műanyagok hajlottak és hajlottak, amíg meg nem törnek. Minél nagyobb a ciklusok száma, annál jobb a műanyag tulajdonsága.
  2. Megsemmisítő szakítóvizsgálat: Ez a teszt azt fogja mondani, hogy a műanyagot hosszabb nyúlás (jobb minőségű műanyag) vagy rövid nyúlás (alacsonyabb minőség) megszakítja.
  3. UV-ellenállás-ütésvizsgálat: a műanyagokat egy UV-kamrába helyezik, majd ütésvizsgálatot végeznek (lásd a fenti 1-et). Érdekes az UV-expozícióval és anélkül végzett hatásvizsgálati eredmények közötti különbség.