A takarmányok állati vagy növényi eredetű anyagok, vagy olyan természetűek, amelyek olyan szerves és szervetlen tápanyagokat tartalmaznak, amelyek nem károsak az állatok egészségére, amennyiben azok megfelelő mennyiségben kerülnek szállításra.

A takarmányokat elméletileg az állatok létfontosságú tevékenységeinek fenntartása céljából adják meg, valamint az állatok várható hozamának növelésére. Ezeket a két célt figyelembe veszik az állatok tápanyagigényének meghatározásakor.

Az állati takarmányok sokféleképpen osztályozhatók. Kereskedelmi célokra a besorolás a következőképpen történik:

• Gabona takarmány: búza és hüvelyes magvak és olajos magvak
• Ipari maradványok: a termelési tevékenységek maradékai, mint a marás, a cukor, a zsír és a keményítő
• Állati takarmányok: tej és tejtermékek, hús, csont, vér, hal és csirke liszt és állati zsír
• Takarmány-adalékanyagok

A meghatározott mennyiségű takarmány-alapanyagnak az 105-ben történő szárítással mérve rögzített tömegét szárazanyag-tömegnek nevezzük. A takarmányt úgy értjük, hogy az alacsony sűrűségű, könnyen emészthető és szárazanyagot tartalmazó nyers cellulóz az 18-on. Szalma, lucerna és gyógynövények a teákban. A koncentrált takarmányok magas tápanyag-sűrűségűek, alig emészthetőek és száraz cellulózok, amelyek kevesebb, mint 18. A kukoricának és a szójababnak ez a tulajdonsága van.

A takarmány nem tartalmazhat olyan idegen anyagokat, mint a gyomok, por, talaj, baktériumok és gombák és mikotoxinok, amelyek könnyen reprodukálhatók. Ezen túlmenően az állatokból származó magasabb hozamok megszerzéséhez használt adalékanyagokat a jogszabályok és szabványok által meghatározott határokra kell alkalmazni. E tekintetben a takarmányelemzés nagy jelentőséggel bír.

Szervezetünk, az UAF Az Akkreditációs Ügynökségtől, A TS EN ISO / IEC 17025 szabvány szerint kapott akkreditációs hatóság alapján az élelmiszer-elemzések keretében a vállalkozások igényeinek megfelelő takarmány-elemzéseket végez.